Berki Tamás, misszóvezető 

2023.03.09

Berki Tamás vagyok, ózdi születésű, 3 gyermekes családapa. Az életem nagy részét Budapesten éltem le és élem, gyerekkoromban éltünk Ózdon a családommal. 13 évesen költöztünk el Ózdról Budapestre. 

Én is próbáltam keresni az életembe a boldogságot és az örömöket többféle módon és úton. Olyan dolgokban, amik ártottak nekem is és környezetemnek is. De szerencsére jött egy fordulópont az életembe és megismerhettem Istent, Jézus Krisztust, akit előtte nem ismertem, nem is tudtam, hogy az istennek van fia.

Egy evangelizációs hatására fogadtam be az életembe Jézus Krisztust. Ez már több, mint 20 éve történt, megfogadtam, hogy csak az Ő útját szeretném járni, arra menni, amerre vezet engem.

Ózdra úgy kerültem vissza, hogy párunk szívébe felébredt a vágy, hogy menjünk evangelizáljuk a szülővársunkba, a nyomorban élő embereket. Ez legelőször bátyám szívébe született meg, majd jó páran csatlakoztunk ehhez. Ezért imádkoztunk, kértük az Urat, hogy mutassa meg, hogy mi az Ő terve.  Hogyan motiváljuk őket, hogyan menjünk, milyen üzenetet vigyünk. Kerestük az Isten akaratát. Erre egy erős IGEN-t kaptunk az Úrtól, hogy valóban ez az Ő vágya.

Így elkezdtünk lejárni Ózdra. 5-6 keresztény testvérrel. Kerestük azt, akiknek a legjobban szükségük van Istenre, akik a legszegényebb körülmények között élnek. Ott akartunk szolgálni, ahol a legnagyobb  szükség van.

Először szinte házról, házra, családról családra mentünk, megkérdeztük, hogy betérhetünk-e, imádkozhatunk-e velük.  Szívesen fogadtak minket, így bővült a misszós területünk. El kezdett megszilárdulni a misszó, körvonalazódott, hogy mit is tegyünk ebben a szolgálatban.

Utcai evangelizációkat tartottunk, ahol az arra járó embereknek hirdettük az örömhírt, hogy van Megváltás Krisztusban. Van más lehetőség, van döntés, hogy a Jót válassza, hirdettük Krisztust.

Majd bekerültünk a római katolikus plébánia épületébe az Ív úton. Ferenc atya helyet adott nekünk, ahol az alkalmakat tarthattuk, s találkozhattunk a közösséggel. Egyre rendszeresebbek voltak az alkalmaink.

Emellett ételosztást, ruhaosztást tartottunk, ami mindig összekapcsolódott az evangélium hirdetésével, dicsőítéssel. A víziónk alapja, hogy nem teszünk semmit se úgy, hogy ne legyen benne az örömhír hirdetése, az ige hirdetése.